bezárt tumbászifjúságom kultikus kocsmája, a Dióhéj Eszpresszó
:((( forever gimi volt, amikor everywherewithhelicopter gerivel, egy karimás kalapos cigánnyal és a fogatlan fradidrukkerrel verettük két szilveszterrel ezelőtt, és az is csodás volt, amikor mivoltmaaneten bencével ámuldoztunk cilukapitány elképesztő nyerőgépes szériáján. nagyon szomorú vagyok
mindig a jók mennek el :-(
naneeeee, pedig itt nyomult rám Imre a fogyatékos hajléktalan, és itt emeltem fel a lábam minden elvilegi zárórakor, hogy a talpam alatt is a 28éves felmosóvízzel szétkenjék a kutyaszart.
hova megyek majd így akkor amikor bezár a mátra és budán maradok???
